Salvia divinorum /Látnokzsálya/

A Salvia divinorum a Labiatae családba tartozik, ahova a többi mentaféle is. Dacára a külső hasonlóságnak velük ellentétben a Salviának nincsenek erős illatanyagai, mint például a borsmentának. Maga a növény ha nincs magas páratartalmú üvegházi klímához szoktatva szerintem nem nagy igényű, könnyen szaporítható és termeszthető kertben és lakásban egyaránt. Jó alkalmazkodó képességű. Tartásához a kulcsszó: TÜRELEM.

Legálisan tartható, átadható. Dísznövénynek számít. Hatóanyagai nem szerepelnek tiltólistán.

A Salvia divinorum szára jellemzően négyszögletes, éles szélű, belül üreges (1-2.kép). Egy kifejlett 1,5 m magas növény szára akár 1,5 x 1,5 cm vastag is lehet. A föld közeli öreg szárrészek csaknem fás szerkezetűek. A szár kérge könnyen leválasztható a belső keményebb részről. A Salvia természetes közegében is ivartalanul szaporodik, amihez a szár felépítése ideális. A túl nagyra nőtt növény eldől, a földre hajló ágak gyökeret eresztenek (3.kép) és új növények fejlődnek. Eldőléskor a szár az eldőlés iránya felől hosszában megrepedhet és szétnyílhat, így a tápanyagokat szállító erek anélkül, hogy megtörnének csak meghajolnak. Ezzel a növény gyakorlatilag ugyan azt a víz és tápanyag ellátottságot élvezi az ágak gyökeresedéséig is mint korábban.

Levelei átellenesen, párosával erednek (1.kép). Minden levél eredésénél kis hajtáskezdemény van (2.kép). 70-80 cm magasságig (az első 8-10 pár levélig) egy száron nő, majd a további új levélnyelek tövénél oldalág kezdeményekkel lombosodni kezd. Erősen lombosodva már támogatás igényel. A levelek alakja a levegő páratartalmának függvényében más és más. Száraz klímán rövidebbek, szélesebbek, lemezük a szárra merőlegesen, csaknem vízszintesen áll. Magas páratartalmú klímán vékonyak, kifejezetten hosszúkásak, kutyanyelvhez hasonlóak, függőlegesen lógnak. Az egymás után fejlődő levelek egyre nagyobbra, akár tenyérnyi méretűre is megnőnek. A levelek, bár bársonyos kinézetűek, kemény és durva tapintatúak, oldalnézetből elszórtan apró szőröcskék borítják mindkét oldalukat (3.kép). Felülnézetben haragos zöldek, alulról világoszöldek .

A gyökerek a növény méretéhez képest viszonylag vékonyak, többszörösen elágazók (1.kép). A néhány darab 1 mm vastag főgyökér rendkívül dús hálózatot alkotó cérnaszál vékonyságú mellékgyökerekben folytatódik (2.kép). A gyökerek nem túl mélyre hatolnak a talajba, inkább oldalirányba terjeszkednek, hosszuk alig éri el a 20-25 cm-t. Az idős növények kiültetve rendszerint a föld alól több száron újabb ágat hajtanak (3.kép).

Ha november végéig nincsen fagy a Salvia divinorum nálunk is virágozni kezdt (1.kép), de a mag kifejlődésének nincs esélye, talán csak üvegházban, mesterségesen beporozva. Természetes élőhelyén is csak igen ritkán terem magot. A Salvia döntően ivartalanul, vegetatív úton szaporodik ezért lecsökkent a genetikai változatossága. Minden növény lényegében azonos klón, bár az utóbbi időben néhány érdekes és specialis fajtáját nemesítettés az ügyes kertészek. A letört dugvány gyökereztetése a szaporítás leghatékonyabb módja. Egy 1,7 m magasra nőtt kifejlett növényen akár 60-120 darab szaporításra alkalmas növekedési csúcs is van.